4 perc olvasási idő

Tűnhetnek akármilyen jelentéktelennek, vagy lehetünk bármilyen tudattalanok irántuk, a nem teljesített kötelezettségek szellemi üzemanyagot fogyasztanak, amely másra már nem lesz használható. Amikor ezek a befejezetlen dolgok felszínre kerülnek, és befejeződnek (vagy legalábbis mi befejezettnek tekintjük őket), korábban felhasználhatatlan energiák szabadulnak fel.

 

Mi számít megoldásnak?

Egy érdekes írást olvastam David Allentől, miszerint az elvarratlan szálak lezárása felszabadítja az energiákat. Mit is jelent ez pontosan? Most akkor elvarratlan marad, vagy megoldjuk és úgy zárjuk le? És ha csak elengedéssel tudjuk lezárni? Az is megoldásnak számít?

Ő azt mondja, hogy a céljainkat, vágyainkat csak akkor tudjuk elérni, ha kitakarítjuk az elménket. Hiába van a legjobb stratégiád a célod megvalósításához, amíg rendetlenség van a legfontosabb területen. Hiszen az irányít mindent, a legapróbb testrészeinket is.

 

 

És akkor találkozol a múltaddal

Az elmúlt hónapokban rengeteg mélységet és csúcsot megéltem mind magammal, mind a hivatásomban. Volt, hogy próbáltam fennmaradni a víz tetején, volt, hogy jártam a vízen. Olyan ez, mint a jojó effektus. És ez nem jó. Mégiscsak kellene egy balansz, ahol az érzelmi világom nem ugrál ennyire. És akkor szépen elkezdtem mélyre ásni, felszakítani olyan sebeket, amikre nem emlékezhetek, mert vagy annyira kicsi voltam, hogy csak a tudatalattim rejtegeti vagy egyszerűen eltemettem magamban. Meg is születtek a válaszok, amiket itt nem fogok leírni, hanem a készülő könyvemben számolok be azokról a hátráltató tényezőkről, amikkel megtöltöttem a garázsom és amit ideje volt kisepregetni. Ez a sepregetés életem bizonyos részeit újra eszembe juttatta, amik persze kérdésekké formálódtak bennem. El is kezdtem kutakodni.

 

Fejezz be minden napot, és tekintsd is befejezettnek. Megtettél mindent, amit lehetett. Néhány tévedés és abszurditás biztosan becsúszott; felejtsd el őket, amint lehet. Holnap már új nap lesz; kezdd jól és derűvel, és olyan lelkesedéssel, amelyet nem képes lelohasztani a tegnap tévedése. 

 

 Közelharc önmagaddal

Tehát amíg a múltam el nem fogadom ( nem volt túl vidám gyermekkorom), nem tudom megvalósítani önmagam (jelentsen ez bármit is; manapság sokan támadják ezt a kifejezést, pedig inkább hasznos, mint árt!), nem tudok igazán gyökeret ereszteni. És itt van számomra a megoldás! Gyökeret akarok ereszteni!

 

Végrehajtó tudatosság

Azzal, hogy elkezdesz rendet tenni, egyben felelősséget is vállalsz magadért. Egy természetes jóérzés keletkezik benned és ez bekapcsolja benned a végrehajtó tudatosságot. Amikor lezárod a múlt egy darabját, ezzel felszabadítod a begyöpösödött energiameződ. Hihetetlen változásra sarkall! Munkának tekintjük, nagy melónak. Pedig inkább óriási lehetőség számunkra szembenézni lezáratlan dolgainkkal.

 

A legtöbb ember elszalasztja a lehetőséget, mert az munkaruhába öltözik, és munkának tűnik. 

 

Nincs szükségünk prioritások felállítására?

David Allen azt állítja, hogy életünkben és munkánkban a prioritások felállítása igazából kísérlet arra, hogy elkerüljük a felelősségvállalást (persze van, ahol és amikor nélkülözhetetlen, itt olvashatsz erről). És milyen igaza van! Hónapokon keresztül teleragasztottam a munkafelületem címkékkel és fecnikkel, miközben a legfontosabbal nem foglalkoztam, magammal. A lelkemmel, hogy mi is jó nekem igazán. Persze az embernek dolgozni kell, de sem a munkám, sem az életem nem fog működni, amíg a garázsom nem tiszta. Ezután jöhet a vízió és a terv!

(A 7. feladatot a Kondíció másképp csoportban találjátok a leckék menüpontban.)

A 8. feladat:

◊ Mikor inspirált téged egy egyszerű cselekedet?
◊ Milyen elvarratlan szálat kell megoldanod? Milyen érzéseid lennének, ha megoldódna?

 

Fésűs Veronika 

Elmefuttatás