4 perc olvasási idő

Én abban hiszek, hogyha van olyan ember, aki ott kell, hogy legyen, ahol lennie kell ott is lesz. Tudom kicsit kacifántos, de talán nem is én lennék, ha nem így fejezném ki magam.

Az elmúlt hónapban megismertem egy fantasztikus csapatatot, kinek a tagjai olyan nyitott egyéniségek, akik sokkal fiatalabbak nálam, de mégis felnézek rájuk. Hogy miért is? Mert egytől-egyik olyan emberekből áll, akik azon vannak, hogy egy családias környezetű futóközösséget összetartsanak. Hazudnék, ha azt mondanám nem féltem a velük való ismerkedéstől, de valahol ott volt bennem a kíváncsiság feléjük. Most már tudom, hogy az lett volna a legnagyobb butaság, ha nem ismerem őket. Az ő lelkesedesük megerősített abban, hogy összetartással bármi elérhető. Ráadásul mikor kiderült, hogy a futóközösséget összetartó Trábert Attila azon mesterkélt, hogy egy családias futást szervezzen a Velencei-tó körül, arra gondoltam, ez lehetne a NYÁRI VAKÁCIÓM befejező epizódja. Mert hát egy anya életében szeptemberben újra kezdődik a kihívás és folytatódik a kamaszkorszak, aminek még korán sincs vége.

 

Kell a töltés…

Sosem futottam még ilyen hosszú távot, de valahogy nem is tartottam tőle, mert tudtam, hogy a táj repíteni fog és azok az emberek, akik ott körülöttem lesznek. Nem mondom, hogy nem volt olyan pillanat, amikor arra gondoltam, őrült vagyok, mit akarok még elérni így lassan nyugdíj előtt.  De amikor a fiam is odajött és azt mondta: anya minek csinálod ezt az egészet, mi lesz, ha rosszul leszel, ez számodra egy nagyon hosszú táv! Abban a pillanatban biztos voltam, ez kell nekem! Miért? Mert bármennyire is kamasz, tudom, hogy ott legbelül büszke rám, mert mikor hazajövök az ölelése mindent elárul, és ez a pillanat mindig örök marad számomra.

 

Futás előtti nap, energia töltés

Képtelen voltam aludni, pedig bőven lett volna rá lehetőségem, de valahogy nem ment, éhes sem voltam, pedig tudtam ez a nap fontos, ha most nem eszem rendesen másnap tuti a bokorban végzem. Azon gondolkoztam mi az, ami az étvágytalan állapotomat megváltoztatja és tele van energiával. A fagyasztót nyitogatva a sárgabarack láttán, már tudtam mi mást is készíthetnék, mint a mami által készített felejthetetlen gombócot. Ez a finomság azon kedvenceim közé tartozik, amit bárhol, bármilyen körülmények között elfogyasztok. Mohosságomra próbáltam figyelni, ezért az elején nem 6 gombóccal kezdtem, de azért másfél óránként sikerült elfogyasztanom kettesével közel 15 gombócot. Milyen érdekes másnap egyáltalán nem voltam éhes, viszont aludni se sokat aludtam.

 

Felejthetetlen nap

Vasárnap hajnal, igazából még a madarak sem csiripeltek, de az én szemem már nyitva. Azt hiszem kicsit sem voltam besózva, pedig a találkozó még igen messze volt. Ennek ellenére úgy döntöttem, lassacskán elkezdem a bepakolást. Próbáltam átgondolni mindent, nehogy a nagy izgalomban valami itthon maradjon, de igazából arra sem emlékeztem, mit raktam be és mit nem. Ami biztos volt, hogy volt rajtam ruha és az új partnerem a lábamon, (Asics Gel-Kayano 25) imádom!

 

 

Minden megvolt, indulás a találkozási pontra!

Délelőtt 9 óra, már mindenki izgalomban, csupa olyan emberekkel körülvéve, akiket az Instagram közösségi oldalon már többször láttam, akik ugyanúgy, mint én figyelik mások futásait, tapasztalataikat. Fantasztikus érzés volt, pedig még el se indultunk, de már megvolt az a pillanat, amiért elindultam. Egyszer csak eljött a várva várt indulás, az első pillanatokban fel se fogtam, hogy ez nem egy 10 kilométeres táv lesz, ami max. 1 óra múlva vége, de valahogy nem is érdekelt. Jéggé fagyott víz a kezemben és élveztem a tájat, kb. 12 kilométernél volt az első frissítés, ahol csoportfotózás után, indultunk is tovább.

Nem volt olyan pont, amikor azt mondtam volna, hogy most itt én abbahagyom, mert meleg van, nem kell ez nekem. Igazából csak az járt a fejemben, hogy milyen jó nézni ennyi embert, akik ugyanazért vannak itt, amiért én. Kikapcsolódás!

 

 

Nagyon jó érzés volt körbefutni a tavat, nem tudom azt mondani, hogy legyőztem önmagam, mert nem volt mit legyőzni, mert minden pillanat különleges volt, igazából nem tudom mihez hasonlítani.

 

 

Talán olyan érzés, mint amikor először látod gyermekedet segítség nélkül elindulni, melynek a pillanata felfoghatatlan.

 

Nagy Marianna 

 

 

Futó anya vagyok