2 perc olvasási idő

Kiskorom óta nagy rajongója vagyok a Forma 1-nek. Még anno a brazil zseni Ayrton Senna miatt kezdtem el nézni. Emlékszem, minden vasárnap a tv előtt ültem az ebéd után és ámulva néztem a versenyt, az autókat, ahogy a pályán száguldottak. Egyfajta kis vasárnapi ünnep volt ez. A magyar pálya a Hungaroring 1986 óta van megszakítás nélkül az F1-es versenynaptárban. Különleges pálya, aminek két jellemzője a forró és poros, mivel a verseny mindig nyáron zajlik a legnagyobb melegben. 

Álmodoztunk, beszélgettünk

Sok pilótának az egyik kedvenc pályája,amit a monacói versenypályához szoktak hasonlítani, ahol sok a szűk pályaszakasz és lassú kanyar. Itt “tűnt el” anno Damon Hill is, akit Palik László keresett aggódva.

👉Hová tűnt Demon Hill? 

A magyar nagydíjra többször is volt szerencsém öcsémmel elmenni és élőben nézni a nagyokat. Hihetetlen érzés volt közelről látni és hallani az autókat, nézni az előzéseket. Mikor ott voltunk mindig arról álmodoztunk, beszélgettünk, hogy egyszer de jó is lenne a ringen végigmenni. 

A sors úgy hozta, hogy májusban láttam egy felhívást a Facebookon, ahol is egy futóversenyt hirdettek, aminek helyszíne a Hungaroring volt. Elsőre el se hittem, hogy ilyen van, ilyen lehetséges! Egyből jeleztem a tesómnak és kérdés nélkül neveztünk is. Csatlakozott hozzánk a sógornőm is.

Hungaroring 

Rajt előtti pillanatok

Eljött a nagy nap és már alig vártuk, hogy megérkezzünk a ringre és “birtokba vehessük” a létesítményt. A rajtszám átvétele után olyanok voltunk,mint a kisgyerekek. Mindent látni és dokumentálni szerettünk volna. A rajt előtt már rengeteg képet lőttünk többek közt a célegyenesből, az első rajtkockában pózolva.


Aztán elindult a futam!

Öcsémmel a legvégére álltunk a sornak tudatosan, és míg mások versenyeztek, mi felkészültünk az élményfutásra. Óriási élmény volt azon a pályán futni ahol a legnagyobbak  Senna, Prost, Mansell, Schumacher, Hamilton repesztettek! Igaz mi meg se közelítettünk az ő idejüket, de cseppet se bántuk. Nekünk hatalmas volt a pályán lennünk és futva teljesítenünk a távot. Sajnos az 1 kör gyorsan eltelt, mentünk volna még jó pár kört. 

A végén átvettük a befutóérmet és rengeteg élménnyel gazdagodva elindultunk hazafelé. Teljesült egy gyerekkori álmunk, egy álom, ami valósággá vált és sose feledünk!

Zobák Gábor