5 perc olvasási idő

Félmaratonista lettem 

Mikor tavaly augusztusban elkezdtem újra a futást, igazából nem az volt a célom, hogy én majd versenyekre menjek. Aztán szeptembertől kezdve mindig olyan irigykedve néztem a sok futóversenyről feltöltött képeket, a boldog arcokat. Igazából nálam ez a félmaratoni táv egy misztikus, elérhetetlennek tűnő dolog volt. Időközben a Karcagi Utánfutók csapattal beneveztünk az Ultrabalatonra, amire egész télen végig edzettem. És ez az esemény volt az, ami megadta a lendületet: le akarom futni idén a félmaratont. Ahogy hazajöttünk a Balatonról, másnap már néztem is az őszi versenyeket. És mint egy isteni jel 33 évesen a 33. Wizz Air Budapest Félmaraton-ra neveztem is. Innentől csak erre koncentráltam.

Eljött a mélypont 

Ha a meleg miatt kellett, akkor hajnalban mentem futni, ha hosszabbakat kellett futni, azt igyekeztem a Tisza-tó mellett, hogy valami szépet is lássak. Augusztusban, a félmaraton előtt 1 hónappal azonban a futás varázsa odalett. Éreztem már korábban is. Ezen az augusztusi napon este 18:00 órakor 31 fokban kimentem futni 15 km-t. Valami borzalmasra sikeredett. Nem élveztem az egészet, melegem volt, fájt a lábam és maga a futás sem esett. jól. Ott akkor megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem érdekelt a belefektetett munka, én csak azt éreztem, hogy többre vagyok képes, de mégsem sikerül. Este több kedves ismerős, barát az Instagram poszt hatására nagyon sok jó tanáccsal, kedves , bátorító szóval ellátott. A férjem, Zsolti pedig segített ezt az egészet a fejembe helyre tenni. Elengedtem a görcsös futást, a következő 1 hónap csak az örömfutásról szólt. Nem néztem az időt, nem néztem pulzust. Ha kedvem volt mentem, ha nem volt, nem mentem.

Ne szólj hozzám, csak legyél ott 

Aztán eljött a várva várt nap. Fél 4-kor hajnalban ébredtünk, hogy biztos időben odaérjünk a rajtra. A rajtszámomat előző nap Kajka (Kovács Karolina) már átvette. Fél 7 után már a rajtközpontban voltunk, hihetetlen embertömeg, és ennek a több ezer embernek ugyanaz volt aznap a célja. Kajkával találkoztunk ( egymásból sokat merítettünk, aztán már csak egyszer találkoztunk még a budai rakparton, de akkor már futva), feltűztem a rajtszámomat, bemelegítettem és Zsolti elkísért a rajtzónához. Az, hogy ott volt, nagyon sokat segített. Tudta, hogy ne szóljon hozzám, csak legyen ott. A rajtzónából 2 Karcagi Utánfutó csapattaggal Icussal és Nellivel rajtoltam el. Valami fantasztikus élmény volt, amikor elindult a mezőny!

Az órámat csak azért néztem, hogy tartsam a tervezett tempót, véletlenül se fussam el magam az elején. Szinte hihetetlen volt, hogy a kilométerek fogynak, de nem fáradok, hanem még mindig élvezem. Minden frissítőponton frissítettem, úgy voltam vele, hogy ezek az idők nem vesznek el, mert ha nem frissítek, csak lassulok, fáradok, és oda a lelkesedés.

A célba érkezés pillanata

Célba érkezés előtt és után 

A Margitszigeten nagyon jól esett a hűvösebb levegő a fák között. A pesti rakpartra kiérve éreztem azt, hogy most már visszafelé megyünk, és biztos, hogy meglesz, csak mindent úgy kell csinálni, mint eddig. És meglepően még az időm is teljesen jó volt.

A Szabadság-híd előtt , amikor átnéztem a túlsó oldalra, ott éreztem azt, hogy a lábaim fájnak, különösen a vádlim, azt éreztem, hogy nincs erőm, én át nem tudok futni a hídon.

Aztán a híd előtti frissítőponton arcmosás, hideg vízzel leöntés, és mentem az utolsó km felé. Amikor megláttam azt a kaput, hogy ez már az utolsó 100 m és mosolyogni kell, na ott tényleg nem tud az ember mit csinálni, csak mosolyogni, mert ott már tudja, hogy át fog futni a célkapun, hogy megcsinálta, hogy a sok -sok munka, lemondás, fáradtság mindent megért ezért a pillanatért. Hihetetlen élmény volt átfutni a célkapun, átvenni az érmet és átélni ennek az egésznek a hangulatát. Annyira jó érzés volt, hogy Zsolti várt a célban, a nővérem élőben nézte a célba érkezésem a TV-ben, a barátok, ismerősök sok-sok gratulációja.

A félmaratoni éremmel a nyakamban


Szóval elmondhatom immár én is: FÉLMARATONISTA LETTEM!
És hogy mit üzenek annak, aki még csak gondolkozik, hogy lefussa: MERJ ÁLMODNI! Én mertem, és nyertem!


Célok mindig kellenek.
Nekem már meg is van, de itt is nagyot kell álmodni, főleg alföldi lányként:

KÉKES CSÚCSTÁMADÁS, JÖVÖK!!!!

Czövek-Király Dóra

Címlapsztori