2 perc olvasási idő

 

Az elmúlt félévben ezekkel a kérdésekkel szinte napi szinten találkoztam. Bárki, aki megtudta, hogy elkezdtem a futást a fenti kérdések közül egyet biztos feltett.

Eleinte csak bambán néztem, és nem is értettem, hogy milyen marslakó lehetek én, aki reggelente kimegy a pályára és lefutja a napi kis adagját. Aztán elkezdtem megválaszolni a kérdéseket.

 

 

 

 

 

 

Miért, Te futsz?! Futok ám, és néha még hogy!

 

 

És miért?

Mert kell valami, ami kikapcsol, ami célt ad. Persze kezdetben én is a kilók miatt kezdtem el, de aztán már rég nem arról szól. Kell egy cél, és itt a futásban van cél. Jelen pillanatban az őszi félmaraton. És a cél eléréséhez vannak nap mint nap a kis célok, amik elérése, leküzdése legalább olyan fontos, mint a „nagy célé”.

Itt nem kell nagy dolgokra gondolni:

  • már az is siker kisgyerekes anyaként, hogy az előírt edzésnapokon meg tudom oldani Zsoló felügyeletét;

  • már az siker, ha egy át nem aludt éjszaka után én, aki korábban a világ lustái közé tartozott, ugyanolyan lelkesen kimegy és fut;

  • már az siker, hogyha pár másodperccel is jobban futod a távokat. Apró dolgok ezek, de mind-mind visznek előre és valahol megerősítenek.

Mert tudod, hogy meg tudod csinálni. Nem kell rögtön a nagy dolgokat elérni, de a sok kicsivel eléred könnyedén a nagyot.  

 

Hogy bírsz futni?

Néha könnyen, néha nehezen. Ez nyilván sok mindentől függ. Nálam most az éppen kibújó makacs fogaktól. Igen, sajnos van a hátunk mögött jó pár nehéz éjszaka. De ha nem tehernek és kötelezőnek érzed a futást, akkor egy ilyen éjszaka után is meg tudod csinálni. Lehet, nem életed legjobbját futod, de az érzés, hogy így is megcsináltad, leírhatatlan. Tudom, néha tényleg könnyebb kifogásokat keresni, hogy most nincs időm, most sok a munka, sok a gyerek különórája, stb. de csak elkezdeni nehéz, utána már a sport olyan könnyedén az életünk részévé válik.

Végezetül egy Konfuciusz idézet, ami sokszor segít, amikor már fáj, amikor nem megy:

„ Nem számít, milyen lassan mész, amíg nem hagyod abba.”

 

A cikket készítette:

  Czövek-Király Dóra