3 perc olvasási idő

A mozgás már alsó tagozatos koromtól fontos szerepet játszott az életemben, ugyanis elég duci kislány voltam, így a szüleim igyekeztek mindig sarkallni arra, hogy bizony mozogni kell. Atlétikára jártam és néptáncra, később rendszeresen látogattam a konditermet.

Aztán belekerültem a nagybetűs életbe, két állásom volt, napi  10-12 órát ültem. A kilók csak úgy rakódtak rám. Hiába diétáztam, mindig jojózott a súlyom. A kondi rendszerint bezárt mire végeztem a melóval, így hát ki kellett találnom valamit. Egyik kolléganőm mondta, hogy menjünk ki a medoszra  (helyi salakos pálya) futni egyik nap kora reggel. (Ez 2016 augusztusában volt.) Azon a reggelen lefutottam megállás nélkül 5 kört (5×400 métert). Onnantól kezdve minden másnap kora reggel elmentem futni, nem mértem a távot eleinte, csak kitűztem hány percet, hogy fussak. Regisztráltam az Instagramon és elkezdtem követni futókat.

Elkezdtem mozgolódni 

Iszonyatosan motivált a többi futó bejegyzése, hogy mekkora örömöt tud adni ez a mozgás forma! Csodáltam, mennyire az életük része. Elkezdtem én is kiposztolni a napi futikat, ekkor látta egy futó ismerős, hogy én is mozgolódok, és 2016 novemberében elcsalt a K&H mozdulj Balaton rendezvényére, Siófokra, ahol párban futottuk le a félmaratont.  (Arról csak annyit, hogy oda  minden futónak egyszer el kell menni. Én imádtam! )

A terhesség nem akadály

2016 decemberében teherbe estem kisfiammal. A terhesség 18. hetéig próbálkoztam a futással, nem erőltettem tovább, az egekben volt a pulzusom. Abba maradt a mozgás 20 kilót sikerült magamra szednem, de nem  aggasztott, bíztam magamban. Megrendeltem a futásra is tökéletesen alkalmas babakocsinkat és minden nap elmondtam a pocaklakómnak, hogy majd együtt járunk futni. Így is lett, a kisfiam megszületése után  6 héttel újra kezdtem a futást (császáros anyukáknak üzenem, ha az orvos azt mondja oké a dolog, nyugodtan lehet menni, persze csak fokozatosan) 2 hónaposan pedig már őt is vittem magammal. Az elvem az volt, hogy nem kezdek diétázni, hiszen szoptattam, nem szerettem volna elapadni. Azonban mentünk  majdnem minden nap, a kicsi levegőzött, nagyokat aludt én pedig futottam. Amikor az időjárás nem engedte, hogy kimenjünk, a hátamra csatoltam és tornáztam vele.

Szülés után szűken egy évvel, visszanyertem a régi formám, sőt talán most még elégedettebben nézek tükörbe és a rendszeres mozgásnak köszönhetően kiegyensúlyozott, boldog, fitt anyukának tartom magam.

Halász – Somogyi Andrea 

Otthoni edzéstippek