Csak futottam…

Egyike vagyok azon kevés futónak, akinek a története nem úgy kezdődik, hogy a futással szerettem volna változtatni az életemen. Nem kezdtem életmódváltásba, nem menekültem egy probléma elől, nem hiányzott semmi. Csak futottam, mert jól esett. Még csak célom sem volt vele, nem néztem a kilométereket, nem akartam többet vagy gyorsabban futni. Az első néhány hónap ilyen „céltalan” futkorászásokkal telt.

Aztán belekóstoltam a versenyek és a közösségi futások világába.

Itt most egy picit meg is meg is állnék, hogy elmeséljem a kezdeteket. A mozgás mindig is jelen volt az életemben, kislány koromban kezdtem el táncolni, és egyből beleszerettem a kecses mozgásba, a színes és csillogó fellépő ruhákba és a versenyekbe. Úgy gondoltam, hogy a színpad a világ legjobb helye, a nézők mind mosolyognak, drukkolnak és tapsolnak, és én végre büszkén megmutathatom, miért, és milyen keményen küzdöttem a versenyt megelőző hónapokban.

 

Végre megtaláltam!

Miután abba kellett hagynom a táncot, évekig hiába kerestem bármilyen más mozgásformában ezt az érzést, nem találtam. Amikor elkezdtem futni, beneveztünk nővéremmel és barátnőmmel egy futóversenyre. Ekkor lett értelme és célja a futásnak, újra volt miért küzdeni és jobbnak lenni annál, aki tegnap voltam. Az első futóversenyemen a célvonalat átlépve éreztem, hogy végre megtaláltam, amit minden más sportban hiába kerestem. Vártam az újabb alkalmat, hogy futóversenyen indulhassak, nem is igazán a helyezés, hanem a hangulata és a felkészülés miatt. Így telt el két év, aztán jött egy váratlan felismerés.

2017 kétségtelenül nem az én évem volt, úgyhogy december vége felé végiggondoltam, hogy mi az, amire büszke lehetek, hogy úgy alakult-e az évem, ahogy szerettem volna. Ekkor döbbentem rá arra, hogy a legjobb (s talán az egyetlen jó) döntés, amit hoztam, hogy csatlakoztam a helyi, a Kanizsai Futóklubhoz. Akaratlanul és észrevétlenül változott meg az életem csupán a futástól.

Értékes embereket ismertem meg, idővel elkoptak az érdekemberek az ismerőseim közül, és maradtak az igaz barátok. Csodás helyeken jártam és futottam, ennek köszönhetően felejthetetlen élményékkel lettem gazdagabb. Az élmények nyújtotta emlékeknél pedig semmi nem fontosabb, értelmet adnak az életnek és megtöltik azt tartalommal, ami nélkül nincs boldogság.

 

Életem részévé vált a futás, ami apránként alakított egy jobb emberré.

Ezt adja nekem a futás, élményeket teremt, családot és barátokat jelent, akikkel ez a közös hobbi nem csak összehoz, hanem összetart, a futás tehát boldogságot teremt.

Nincs élet kihívások nélkül!

Amikor rájöttem, hogy az elmúlt években mennyi jót adott nekem ez a sport, elkezdtem a kihívásokat keresni benne. Az aszfaltos A pontból B-be, vagy a körbe-körbe futás nem volt elég, kellett valami, ami „elgáncsol” közben, ami olyan, mint az élet: kiszámíthatatlan. Nem sok gondolkodás után már hószállingózásban álltam rajhoz egy népszerű akadályverseny, a Spartan Race téli futamán. Ekkor még a pontos táv és az akadályok, de még a pálya adta nehézségek is ismeretlenek voltak számomra. Mégis izgatottan és kíváncsian vártam az előttem álló megmérettetést. Az első kilométereket hóban, kőkemény emelkedőn tettem meg. Aztán jöttek a további kihívást jelentő akadályok. Elszántan és határokat nem ismerve futottam neki mindegyiknek, nem érdekelt, ha a sikeretlen próbálkozást követően büntető burpee-ket kellett csinálnom. A versenyt nehezítette, hogy előtte éjszaka belázasodtam, de már ez sem jelenthetett akadályt. Saját határaimat és korlátaimat legyőzve futottam át a célvonalon.

 

 

A futás ajándékaként jött az újabb felismerés. Hogy a felállított akadályokat leküzdve rájövünk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint azt korábban gondoltunk. Ha önmagunkat legyőzzük, legyen szó akadályfutás, vagy akár 5 km síkfutás teljesítéséről – bármiről, amiről azt gondoljuk, nem vagy rá képesek -, akkor minden mást legyőzünk.

Ha komfortzónánkból kilépve, saját határainkat feszegetve megnyerjük a harcot önmagunkkal szemben, akkor jöhet betegség, válás, munkahelyi válság, vagy lelki problémák, képesek vagyunk megbirkózni mindennel, amivel az élet megdobál minket.

 

Gombor Nikoletta

 

Close Menu