4 perc olvasási idő

Futunk, hogy fittek és egészségesek legyünk; futunk, hogy fogyjunk, égjenek a kalóriák, olvadjon a zsír. Legalábbis mindenki ezt gondolja mindaddig, amíg el nem kezd futni.

 

Együtt ébredek a természettel…

Jómagam elég későn, kb. egy éve kezdtem el csak futni, a kisfiam születése után. A futáshoz való viszonyom nem indult felhőtlenül, az iskolai Cooper-tesztek meg a kötelező körök a suli körül nem hagytak bennem jó emlékeket. Felnőtt fejjel azonban sikerült felülkerekednem ezen olyannyira, hogy ma már el sem tudnám képzelni a napjaimat nélküle. Először babakocsival futottam, de a kisfiamnak nem nagyon jött be, így maradtam egyedül.

Kisgyermekes anyukaként számomra a hajnali futás a legpraktikusabb, amikor még a kisfiam alszik. Úgy gondolom, hogy így veszem el a családomtól a legkevesebb időt. De ez annál, hogy kedvező az időbeosztásom szempontjából, sokkal, de sokkal több. Beleszerettem a hajnali futásba. Együtt ébredni a természettel, hallani a madarak csicsergését, látni a nap első sugarait, érezni, ahogy simogatja az arcomat a szél (na jó, télen -10°C fokban nem simogatta) . Leírhatatlan élmény minden perce!

 

 

Nem vagyok gyors, eredményes, jó futó… még csak futónak sem nevezném magam, mert mindenféle cél, edzésterv, pulzusmérő óra stb. nélkül futok. De amikor futok, akkor érzem igazán, hogy élek. Legyőzhetetlennek, erősnek, szabadnak és végtelenül boldognak érzem magam, a világ apró, de annál fontosabb alkotóelemének.  Mintha minden probléma, megoldásra váró feladat, csalódás, és bánat eltűnne, könnyű vagyok és repülök. És akkor már nem számít, hogy hány km-t futottam, milyen átlagsebességgel, hány óra van és milyen az idő… csak én vagyok, a futás és a gondolataim. Ez az igazi flow élmény. Ezenkívül a futás türelemre,  kitartásra, elfogadásra nevel, egyszerűen jobb emberré tesz.

 

Úgyhogy ha éppen a kanapén ülsz távirányítóval a kezedben, valami értelmetlen műsort bámulva, amiről nem is tudod igazán, hogy miről szól, ha éppen arra gondolsz, hogy biztos nem fogsz tudni felkelni korábban, meg egyébként is fúj a szél, esik az eső, hideg van, meleg van, késő van, korán van, felbosszantottak, fáradt vagy, ideges vagy, mérges vagy… akkor csak vedd fel a cipődet és fuss! A világ máris egy jobb hely lesz!

 

 

Köszönöm Veronikának a lehetőséget, hihetetlenül megtisztelő, hogy kíváncsi volt az én futástörténetemre.  És mivel ilyen lehetőséget ritkán kap az ember, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy reagáljak az instagramon néhány hihetetlenül erős, bátor és rendkívüli lány által indított mozgalomra /#dietavalosag #latszatcsal/:

ne azért mozogj, hogy X kiló legyél, Y centi legyen a derekad és Z a testzsír százalékod!

Ne a számok, kilók, centik határozzák meg az önértékelésedet, az önmagadról alkotott képedet, az egész életedet!

Mozogj azért, mert örömmel tölt el, mert jobban érzed magad tőle a bőrödben, mozogj, hogy érezd, mennyire erős, csodálatos és különleges vagy, hogy érezd, mi mindenre képes a tested. De ne azért tedd, mert meg akarsz felelni egy olyan ideálnak, ami a valóságban nem is létezik.

Remélem, egyszer születik majd egy kislányom is, és azt is nagyon remélem, hogy addigra megváltozik a világ annyira, hogy ne kelljen átélnie mindazt, amit oly sokan átéltünk. Azt szeretném, hogyha belenéz majd a tükörbe, ne a hibáit lássa, hanem lássa az értékeit, lássa, hogy mennyire különleges, megismételhetetlen és kivételes ember. Mert mindannyian azok vagyunk egytől egyig. (A kisfiamat ettől nem féltem…annyira.) Köszönet a mozgalomért, lányok! Ismeretlenül is szívem minden szeretetével gondolok Rátok!

 

 

 

Lukács – Tóth Eszter

Esszencia Team