2 perc olvasási idő

33. Budapest Spar Maraton

12 éve fogyási céllal kezdtem futni, amihez társult a táplálkozás megváltoztatása is. Azóta, ahogy szoktam mondani hobby szakács és hobby futó lettem/vagyok, de igazából ez egy életforma is.

Szlogenem:

„A mozgás a király, a táplálkozás a királyné. Együtt övéké a királyság”

Az idei 33. Spar maraton az ötödik volt az életemben. A helyszín és az útvonal nem volt annyira szimpatikus, mint a korábbiak. Azért a Városligetnek és az Andrássy útnak is van egy feeling-je, ez most hiányzott (de nincs mit tenni, ez nem a szervezőkön múlott).

Mint minden évben, most is a négyórás célidőt céloztam meg. Az elején szépen haladtam is az iramfutókkal, de a 26. km környékén egy „technikai” szünet miatt elmaradtam. A 33 km-ig még esélyesnek éreztem a kitűzött időtáv tartását, (kép Árpád híd) de a pesti rakpartra délidőben érkezve a nyárias meleg sok plusz energiát kivett, ezért a tempóm rendesen lassult.

A célban nagy volt az öröm 

A végével azonban így sem vagyok elégedetlen, sikerült két percet javítanom a tavalyi eredményhez képest, illetve PB-t futottam.  4:15:30 lett a vége.

A célban természetesen nagy az öröm a barátokkal, futóismerősökkel – ez is már-már rituális része a versenyeknek.

Jövőre természetesen újra próbálom, mert egyszer csak becsúszik négy óra alá, hiszen „csak akkor adom fel, ha bélyeg van rajta”.

Bárdos László