3 perc olvasási idő

Tavaly ősszel, amikor megnyílt a VIII. Rotary Futófesztiválra a nevezés, azonnal jelentkeztem. Akkor még úgy volt, hogy 2018. április 8-án lesz, ami később módosult március 25-re.

 

Verseny előtti izgatottság

A verseny előtti héten már olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki osztálykirándulásra indul. Mindennap elmondtam vagy százszor, mennyire várom, milyen jó lesz. Biztos az izgatottság miatt, de a heti edzéseim soha ilyen jól nem sikerültek!

Szombat este már mindent szépen összepakoltam, óra feltöltve, cipő megtakarítva.

Zsolót reggel átvette Mama, így nyugodtan indulhattunk a férjemmel Debrecenbe. A versenyközpontba már nagy volt a sürgés-forgás, nagyon jó volt a tömegben egy-egy ismerős arcot meglátni. Akár egyetemről, akár a közösségi oldalon a csoportokból. És végre Veronikával is találkoztunk személyesen!

Káosz a rajtban, de a férjem várt a célban

Aztán elérkezett a rajt, ami kicsit furcsán sikeredett. Minden táv versenyzői bepasszírozva a rajt tábla mögé, de ugyanakkor meg jó is volt, mert mindenki mindenkivel beszélgetett. Aztán egyszer csak elindultunk. Negyedmaratoni távon indultam, ami azt jelentette, hogy két kört kellett futnom a kijelölt pályán. Az első kör nekem maga volt a nosztalgikus futás. Aki látott biztos azt hitte, hogy nem vagyok normális, úgy mosolyogtam.  Ugye az egész versenyközpont az egykori Csónakázó-tó illetve a Vigadó területén van, ami a debreceni egyetemisták igencsak kedvelt helyszíne volt. Aztán elfutottunk a Klinika előtt, az Egyetem előtt. Pontosan 10 éve várt itt rám először az én drága férjem, Zsolti, akivel akkor még nem gondoltuk, hogy valaha férj és feleség leszünk. De az egész versenypálya minden pontjához kötődött valami kedves emlékem. Kivéve a Stadionhoz, mivel ott még sosem jártam, de most két kört is sikerült benne futnom. Hatalmas élmény volt!

Az első 5 km-t úgy lefutottam, hogy szinte észre sem vettem, annyira az emlékek, élmények hatása alatt voltam. Az időm is olyan volt, amit elterveztem. A második körben, úgy 6 km-nél kicsit éreztem, mintha lassulnék, fáradnék, de akkor a frissítő pontnál ittam egy kicsit, és újra erőre kaptam. Az utolsó 3 km-t együtt futottuk öten. Nagyon jó érzés volt, hogy azt sem tudtuk kik vagyunk, de húztuk egymást.

A célban pedig óriási érzés volt, hogy ott várt a férjem!

 

Legközelebb újra Debrecen…

Ez volt az első, de nem az utolsó versenyem.  Legközelebb újra Debrecenben fogok futni, a reptéren április 22-én. Amit viszont tudok, a IX. Rotary Futófesztiválon is ott leszek, de már félmaratoni távot futva.

Czövek-Király Dóra 

Futó anya vagyok