3 perc olvasási idő

Végre VAKÁCIÓ!

Egy kicsit üresek a napok, nincs a megszokott rohanás. 2 hónap tanulás nélküli élet, nincs feszültség, megfelelési kényszer csak mi vagyunk. Az első hét furcsa érzéssel telt, nem volt rohanás, késő esti könyvek bújása, nem kellett megküzdeni azzal, hogy rávegyem a fiamat a tanulásra, valahogy megint minden más. Jöhet a pihenés!

 

Ezennel megkezdem a következő évfolyam energia töltést!

Nem mindig alakul úgy, hogy már az első napokban minden az enyém, mert hát anya tervez, gyermek végez. De ha esetleg nem a gyermek, akkor a kutyám megoldja a tervezést. Imádom, de nem tudja, hogy a lépcsőt nem repülésre találták ki és a gazdi nem igazán tud repülni. A szerencsétlenségre szerencsére, hogy csak egy aprócska félrelépés lett belőle, ami kellő türelemmel orvosolható.

 

3 hét után a madárka kirepül a kalitkából

Kedd reggel, a fiam apukájához indul, tudtam, ez a nap lesz az én napom. Végre nem kell figyelni az időt, enyém a délután. Nem mondom, hogy nem lett volna otthon dolgom, de néha igen is jó, ha van olyan nap, amikor eltudjuk engedni az otthoni rohanás pillanatait. Már a munkába menet elterveztem, hogy a Megyeri híd és környéke lesz a szabadságom helyszíne. Nagyon szerettem a Duna közelségét, valahogy mindig magával ragad és ez a hely tökéletes a hosszan tartó kikapcsolódáshoz.

 

Szabadságom helyszíne: a Megyeri híd

A terv megvolt, már csak a délutánt vártam.

Nagyon szerencsés vagyok, mert imádom a munkámat és az embereket, akikkel együtt dolgozom. Nem mondom, hogy mindig zökkenőmentes, de a kihívásokra mindenkinek szüksége van. A munka könnyen telik a délután is hamar eljön. Gyorsan haza és irány Békásmegyer.

Jöhettek az első lépések.

Annyira koncentráltam, hogy kevesebb terhet rakjak a lábfejemre, hogy közben elfelejtettem merre is akarok menni. Egyetlen egy dolog járt a fejemben, hogy nem akarok hazamenni, kint akarok maradni. Élvezni minden pillanatot, feltöltődni. Mikor végre rájöttem hova is tartok, már túl voltam az első kilométereken, innentől kezdve már semmi sem számított.

Élveztem a napsugarat, a fákat, a pocsolyákat a bennük megcsillanó napot, úgy mindent együtt. Mikor felértem a hídra megjött a várva várt szellő is, ami természetesen nem hátulról jött, mert onnan mindig jólesik, hanem elölről. De ez sem számított, mit nekem szél. Gyere, itt vagyok!

 

Mi a legfontosabb futás után? A fagyi! A régi gépi fagyi, még mindig a legfinomabb.

 

 

Néha úgy érzem magam, mint egy kis madárka, aki néha kalitkába van bezárva, de ha a kis ajtó kinyílik nincs megállás. Nem tudom, hogy honnan jönnek ezek a dolgok, de valahogy mindig megtalálom azt a pontot, ami a pozitív gondolatokat ébreszt bennem.

Hosszú VAKÁCIÓT!

 

NNagy Marianna 

Futó Anya vagyok